A természetvédelem a környezetvédelem ékszere.
A természetvédelem legfontosabb alapelvei csak a környezetvédelembe beágyazva, annak szerves részeként érthetők meg, feladatai pedig csak a környezetvédelem védőszárnyai alatt hajthatók végre. A természetvédelem a környezetvédelem ékszere.
A környezetvédelem mint tudományág, szakterület, tevékenységi kör, vagy mint jogi fogalom csupán egy negyedszázados múltra tekint vissza. Minden valószínűség szerint ez az oka annak, hogy a vele kapcsolatos alapfogalmak nagyrészt tisztázatlanok és azok használata a nevelésben, képzésben, oktatásban, a szakirodalomban, a sajtóban, a hivatalos kiadványokban, sőt gyakran a jogszabályokban is következetlen, ellentmondásos, nem ritkán helytelen és áttekinthetetlen.
A legfontosabb fogalmak egységes meghatározására, az ellentmondások feloldására, megismertetésére a nemzetközi szervezetek, a tudományos körök, a hivatalos állami szervek és elsősorban az oktatásban és a gyakorlatban dolgozó szakemberek számos kísérletet tettek, sajnos kevés sikerrel. E tekintetben jelenleg és valószínűleg még hosszú ideig a nemzetközi szerződések, jogszabályok, a szakkönyvek, a lexikonok, a szabványok, s végül a tankönyvek csak fenntartásokkal használhatók. E tankönyvben természetesen nem vállalhatjuk fel a döntőbíró szerepét és arra sem tehetünk kísérletet, hogy az olvasót az általunk legjobbnak tartott alapfogalmakkal megismertessük, vagy ilyenek hiányában azokat meghatározzuk.
Az egységes fogalommeghatározás, de különösen a fogalmak egységes használata még hosszú távon sem képzelhető el, hiszen
– a fogalmak egyike-másika (pl. az élet vagy a növény) pontosan nem is definiálható, vagy ha igen, az nem a környezetvédelem feladata;
– a fogalmak közül sok – nyelvtanilag és szakmailag helytelenül ugyan, de – annyira ismertté és közhasználatúvá vált (pl. a növényvédelem, az állatvédelem, a zajvédelem), hogy ezek megváltoztatása (pl. a zajvédelemé csendvédelemre) reménytelennek látszik (és talán felesleges is lenne);
– a fogalmak közül számosnak több elfogadható meghatározása lehetséges (ilyen pl. az erdő, amelynek van és mindig lesz is egy közhasználatú népi, egy jogi és egy tudományos értelmezése);
– sok fogalmat az illetékes nemzetközi szervezetek és az egyezmények meghatároztak vagy folyamatosan meghatároznak és „karbantartanak” (pl. a nemzeti park vagy a veszélyes hulladék), így nekünk nem lenne más feladatunk, mint ezek helyes lefordítása, magyarosítása, illetve értelmezése. Ez azonban csak azokat kötelezi, akik az egyes nemzetközi szervezeteknek tagjai, illetve az egyezményeket aláírták. Megállapítható azonban, hogy a fogalomzavar nemzetközi, sőt az idegen nyelvről lefordított, helytelenül értelmezett vagy szolgaian lemásolt „szakkifejezések” (pl. a „fenntartható fejlődés”) a helyzetet tovább rontják és a kibontakozást fékezik, nemegyszer visszavetik. (Pl. a magyarban egy évszázada használatos és közérthető „tartamos erdőgazdálkodás” helyett teljesen értelmetlen a „fenntartható erdészet”; még torzabb a „környezetvédelmi rekreáció” használata.)
A legtöbb, tudományos igénnyel megfogalmazott fogalom nehezen érthető, terjedelmes és „kikezdhető”, ezért a gyakorlatban nem alkalmazható. A jogszabályok (törvények, szabványok) a legtöbbször kimondják, hogy az általunk meghatározott fogalmakat csak „e jogszabály alkalmazásaikor, esetleg csak „hivatalos eljárás” során kötelező használni, így az oktatásban az oktató szabadsága biztosított.
Mi itt csupán a környezetvédelem fogalmát, célját és feladatát kívánjuk körülírni, a továbbiakban pedig az előforduló fogalmak közül a legfontosabbakat, illetve a legfélreérthetőbbeket a saját helyükön magyarázzuk meg. A többi esetben elfogadjuk annak a közhasználatban megszokott értelmezését. Ilyenek pl. a kőzet, a talaj, a víz, a levegő, a növény és az állat. A tájat viszont részletesen le kell írni, mert annak nincs „közhasználatú” meghatározása.
Hazánkban az elmúlt két évtizedben – csatlakozva a nemzetközileg kialakult szokásokhoz is – hivatalosan (a törvényekben és az államigazgatásban), a nemzetközi kapcsolatokban, a szakirodalomban, a közhasználatban és nagyrészt az oktatásban és a képzésben is a környezetvédelem honosodott meg.
Környezetvédelmen – leegyszerűsített formában – azt a tevékenységet, magatartásformát, viselkedésmódot értjük, amellyel természetes és mesterségesen kialakított környezetünket (kizárólag) az ember által okozott káros hatásokkal szemben védjük.
(Ezért pl. a földrengés, a szökőár vagy a villámcsapás elleni védekezés – ha nem jár környezetszennyezéssel – nem tartozik a környezetvédelem feladatkörébe.)
Az utóbbi időben – főleg a nevelés, a képzés, az oktatás területén – a környezetvédelem helyett egyre gyakrabban használják, vagy ajánlják a környezetgazdálkodás vagy a környezetfejlesztés kifejezést. Arra a tevékenységi körre, amire vonatkoztatjuk, a környezetvédelem egyelőre a legmegfelelőbb, legközérthetőbb és a köztudatban a legjobban meggyökeresedett fogalom, aminek cseréjére nincs sem szükség, sem indok. A fogalom megváltoztatására irányuló törekvések a fogalom értelmét inkább megzavarják, bizonytalanná teszik és elhomályosítják, mintsem kiteljesítik. E három fogalom egymás szinonimájaként való használata pedig teljesen elfogadhatatlan.
A „környezetgazdálkodás” használata a „környezetvédelem” helyett többek között azért is félrevezető, mert a környezet védendő alkotóelemeinek jelentős részével nem gazdálkodunk, de nem is gazdálkodhatunk. Azokat csupán védeni lehet, illetve kell. Beszélhetünk pl. ásványvagyon-gazdálkodásról, vízgazdálkodásról vagy erdőgazdálkodásról, de nincs barlanggazdálkodás (csak barlangvédelem), levegőgazdálkodás (csupán levegővédelem) vagy madárgazdálkodás (hanem madárvédelem).
Még ellentmondásosabb lenne a kép, ha pl. zajvédelem, rezgésvédelem, sugárvédelem helyett zajgazdálkodásról, rezgésgazdálkodásról vagy sugárgazdálkodásról beszélnénk. A környezetvédelem a környezetgazdálkodásnál néha szűkebb, máskor tágabb fogalom. A környezetgazdálkodás használata itt azért is helytelen és félrevezető, mert azt minden esetben minősíteni kellene, vagyis „jó”, „kedvező”, „tartamos”, „elfogadható”, „korszerű” stb. jelzőkkel kellene ellátni. A rossz, az elfogadhatatlan, a megengedhetetlen, de megszokott rablógazdálkodás is környezetgazdálkodás ugyanis. A környezetet tulajdonképpen éppen a környezetgazdálkodás tette és teszi tönkre.
Hasonló a helyzet a környezetfejlesztéssel is, hiszen nyilvánvaló, hogy környezetünket fejleszteni (is) kell, de a természetet a legkörültekintőbb fejlesztés is rombolhatja, veszélyeztetheti, szennyezheti (pl. egy repülőtér-építés, egy telefonhálózat kifejlesztése stb.). A környezet védelmének a fejlesztés csak egyik eszköze lehet, ami a legtöbb esetben nem a még meglévő többé-kevésbé háborítatlan környezetet védi, hanem a már tönkretettet hozhatja részben helyre. Ilyen értelmű használata az előbbiekhez hasonlóan elfogadhatatlan, hiszen nem beszélhetünk pl. ásványvagyon-fejlesztésről, levegőfejlesztésről vagy vízfejlesztésről (csak ezek védelméről). Jó értelemben vett fejlesztés csak az ember által kialakított, illetve lakott (már elcsúfított, tönkretett) környezetben lehetséges és szükséges (ilyen pl. a városfejlesztés vagy településfejlesztés).
A természetes környezetet, pl. a sarkvidékeket, a tundrát, a magashegységeket, a természetes sivatagokat, a vízfelületeket, az őserdőket és ősgyepeket védeni kell és nem fejleszteni, sőt azokat a fejlesztéstől kell megóvni.
A fejlesztés ilyen értelemben szinte kizárólag a (már tönkretett) tájra vonatkoztatható, hiszen az eredeti táj megóvása is inkább tájvédelem, mint tájfejlesztés.
Az alapfogalmak tisztázatlansága, egyes esetekben tisztázhatatlanságának oka az is, hogy bizonyos fogalmakat, jelenségeket, folyamatokat, ártalmakat olykor más-más megközelítésben, bizonyos esetekben pedig több kifejezéssel írnak le. Példa az első esetre: a legtöbb szerző különbséget tesz a litoszféra (földkéreg), a hidroszféra (vízburok), az atmoszféra (levegőburok) és a bioszféra (életkör) között, egyes szerzők viszont az előbbi hármat is a bioszféra részének tekintik. Példa a második esetre: szinte az egész környezetvédelmi szakirodalom egységes abban, hogy a környezeti gondok legfőbb oka a Föld eltartóképességének figyelmen kívül hagyása. Ugyanezt az okot viszont gyakran túlnépesedésnek nevezik. Mindkét állítás, ok, meghatározás helyes, de ebben az esetben ugyanarról van szó: a Föld azért vált végessé, mert az emberiség létszáma túlságosan megnövekedett. (Azt már nem is említve, hogy az élelmiszerhiány, a nyersanyaghiány, az energiahiány ugyanazt jelenti.) Kimondhatjuk tehát, hogy az okokat (pl. az emberek nagy számát) gyakran összetévesztik annak következményeivel (pl. hogy kevés a hely, az élelmiszer, a nyersanyag, az energia stb.).
A környezetvédelem célja és feladata az ember és környezetének az emberi tevékenységek káros következményeitől való megőrzése, az ártalmak megelőzése, kiküszöbölése, elhárítása, és ha már bekövetkeztek, azok minél hatékonyabb ártalmatlanítása.
Itt a környezettant és a környezettudományt egymás hasonmásainak tekintjük, habár a szakirodalomban ezzel ellentétes, vagy nem teljesen egyező megfogalmazások is találhatók. Utóbbiak szerint a környezettan a környezettudomány kissé „népszerűsített” formája. A következőkben az ezzel kapcsolatos legmértéktartóbb megfogalmazásokból – amelyek nagy részével egyetértünk – azokat közöljük, amelyek – ha egymással nem is mindig esnek egybe, de – a legáltalánosabbak.
– A környezettudomány a természetes és az ember által létrehozott, átalakított vagy mesterséges környezet, valamint az emberi tevékenység tudománya. Célja az életet befolyásoló külső tényezők ember által okozott változásainak nyomon követése, valamint ezek társadalmi és gazdasági következményeinek feltárása. Legfontosabb feladata a (természetes) környezetet ért hatások és az emberi tevékenység (megengedhető legnagyobb) mértékének megállapítása, illetve minél mérhetőbb módon való összekapcsolása. Az ily módon elképzelt modellek alapján a környezeti károk előre jelezhetők, aminek alapján meghatározhatók azok a jogi, gazdasági stb. követelmények, amelyek betartása esetén a környezetszennyezés még elviselhető határértéken belül marad. Ezáltal a környezettudomány a környezetvédelmet szolgálja.
– A környezettudomány tevékenységi területe kiterjed az összes földi szférára, de ezeket – a hagyományostól eltérően – nem külön-külön, egymástól elszigetelve, hanem összefüggéseiben szemléli és vizsgálja. A megszokottnál sokkal nagyobb figyelmet fordít a különböző szférák közötti kölcsönhatások vizsgálatára.
– A környezettudományt a hagyományos értelemben vett ökológiától az különbözteti meg, hogy vizsgálatai folyamán elsősorban az ember és környezete kapcsolatára összpontosít, így tárgyköre nem terjed ki számos, az ökológiában lényeges kérdésre. Ez azonban csak látszólagos korlátozás, mivel a környezettan más területeken viszont túllép az ökológia keretein. A környezettudomány az ökológiánál kissé gyakorlatiasabb tudományterület. Segít a környezetvédelemnek a műszaki, a jogi stb. szabályozórendszer megalapozásában. A környezettudomány és a környezetvédelem kapcsolata szoros, egymást kiegészítik, de nem helyettesítik.
– A természettudományok évszázadok alatt kialakult és még napjainkban is érvényben lévő felosztását véve alapul, a környezettudomány egyértelműen tudományközi jellegű, s így számos tudományág eredményeire és módszereire épül. Mások szerint a környezettan a hagyományos felosztással nem törődő újabb tudományág, amely a környezetet megbonthatatlan egésznek tekinti, és nem törődik az eddigi felosztásokkal. E tekintetben ez az új tudományág a tárgyi ismeretek mellett a „minden mindennel összefügg” filozófiára alapuló szemléletet tartja alapvetőnek.
– A környezetvédelem mint gyakorlati tevékenység – többek között – a környezettudomány eredményeire támaszkodik, de egyes területeken annál helyhez kötöttebb (hatásköre nem terjed ki pl. a bolygóközi térre, vagy a Föld mélyebb, belső szféráira), más területeken viszont annál szélesebb körű (mert a környezetvédelem eszközei között jogi, szervezeti, oktatási, nevelési, gazdasági stb. eszközök is vannak).kellene tekinteni.
Ha tetszik a téma, mely szerintem nagyon fontos,, akkor oszdmeg.
Ha pedig egyetértesz, azzal hogy nem csak védeni kell a környezetünket, de rendbe is kell tegyük, amit elhibáztunk vele kapcsolatban, akkor támogasd munkánkt!
Oldal ajánlása emailben
X
